Sütés, főzés, takarítás és egyéb házi praktikák

Holnaptól minden másképp lesz…

Holnaptól minden másképp lesz…

Holnaptól minden másképp lesz…

Klisék, szófordulatok, vissza-visszatérő életérzések: megint eltelt egy év, fordítottunk egy lapot a naptáron. Tele vagyunk izgalommal, várakozással, ígéretekkel. Szinte minden újév a fogadalmak ideje is. Szilveszterkor valahogy kódoltan emelkedett hangulatba kerülünk, és bizakodva tekintünk előre.

Valaminek vége, de ez egyúttal egy új kezdetet is jelent. 

Január 1-től

- fogyókúrázom,

- méregtelenítek,

- leszokom a dohányzásról,

- többet fogok sportolni,

- megtanulok angolul, a

- sarkamra állok stb stb.

Miért vonzóak a fogadalmak, önmagunknak tett ígéretek az újév kapcsán?

 

Ezt a kérdést tettem fel, és hagytam, hogy a felmerülő érzések hassanak rám.

Amikor másnak megígérek valamit, az lehet kötelesség, megfelelés, érdek, félelem, elvárás, jóindulat, szeretet, áltatás, őszinteség…..bármi a világon, hiszen oly sok belső tartalmunk van. Fogadkozhatunk úgy is, hogy számunkra esetleg fontos személyek előtt látványosan szeretnénk bizonyítani valamit, kedvesen megfelelni egy adott kapcsolatrendszerben. Azonban, amikor magamnak ígérek meg valamit, és szívből komolyan is gondolom, az más. Teljesen más.

A saját belső monológom hangja felerősödik, sőt felkiált, valaminek változnia kell.

Egy erős igény tör fel a mélyből, amely valahogy az ünnepek ürügyén fel MER  erősödni, és én végre hagyom. Álmok, vágyak, elhatározások ebben a meghitt ünnepi energiatérben teljesen más megvilágításba kerülnek, reálisabbá válnak. Érdekes emberi tulajdonság, hogy hiszékenyek vagyunk. Az ígéretek valahogy azzal az illúzióval kecsegtetnek, hogy meg tudok csinálni valamit, amit eddig nem tudtam, nem akartam, vagy netán eddig nem sikerült.

Elhatározás

Ez egyrészt teljesen jogos, hiszen minden az elhatározáson múlik.

Mélyen hiszem, hogy az emberi akarat legyőzhetetlen, és minden fejlődés (vagy visszafejlődés), létünk mozgatórugója. Ha valakinél ez az akarat elgyengült, akkor az is egy dinamikája az életnek, csak más irányba halad, más az előjele.

Ha igazán akarunk valamit, akkor abba minden energiánkat belefektetjük, tervezgetünk, változtatunk, új kapuk, utak nyílnak meg előttünk. Megsokasodnak a „véletlenek”, melyek új célunk felé segítenek tovább, és még tovább előre. S végül, ha igazán „jól” és őszintén akartunk valamit – valami számunkra igazán fontosat – , elérjük azt. Lehet, hogy sok erőfeszítéssel járt, munkával, lemondással, kényelmünk határainak többszöri átlépésével, de elértük. Általánosságban elmondható, hogy bizonyos dolgokat sokkal nehezebbnek gondolunk a cselekvés előtt, mint megcselekedve azt.

Halogatási taktika

Az  is észrevehető, hogy az (ünnepi) fogadalom lehet a halogatásnak egy nagyon elegáns formája is. Majd holnap, majd az újévben, majd majd… És a lelkes kezdet átcsaphat ugyanabba a konstans változatlanságba, és minden visszaáll a régi kerékvágásba.  Végszóként gyártunk egy kifogást, hogy miért történt úgy. Általában nem azt szoktuk mondani, hogy feladtuk, elgyengültünk, elfogyott a kitartásunk, hanem ellenérveket hozunk fel:  megbetegedtem, sok volt a stressz, nem volt az ígéret beilleszthető a mindennapokba stb.

Félig tele a pohár, vagy félig üres?

Minden dolog azzá válik, amire használjuk. Az áram megrázhat, és világíthatunk is vele, vagyis – egy kicsit játszva a szavakkal – más jelentést nyer: a cél szentesíti az eszközt. Természetesen nem arról van szó, hogy egy elérendő cél érdekében „bármit” tegyünk meg, főleg, ha az a bármi mások, vagy akár magam kárára van, hanem arra, hogy ha nemes célunk van, akkor az oda segítő etikus (nem ártó) eszköz, vagy az oda vezető kreatív, áldozathozatali út is nemessé válik.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy a fogadalmak pszichikailag segíthetnek motiválni egy új cél elérésében, fogódzók lehetnek, olyan célok elérésében, melyeknél saját árnyékos oldalunkat kell legyőznünk. De a fennhangon szóló, sokszor üresen kongó (mögöttes erőtartalommal nem bíró) ígéretek csupán felszínes szófordulatokként elfedik a ’nem cselekvést’. Kimondok valamit, amit talán már akkor tudom, hogy nem fogok megcsinálni.

A gondolat, a szó és a tett egysége visz el a célunkig.

Tehát: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!

Legolvasottabb cikkek

Mondd el a véleményed!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>