Sütés, főzés, takarítás és egyéb házi praktikák

Kicsit másként

Kicsit másként

Állítom, mindennek van kultúrája. Ebben biztos vagyok, más kérdés azonban, hogy ismerjük, gyakoroljuk vagy egyáltalán tiszteletben tartjuk e azokat. De szinte mindenre ráhúzható a szó, kultúra, s ezt az is alátámasztja, hogy legutóbb például, teakultúráról hallottam. Így aztán gondolom, nem fogjátok vitatni, ha azt mondom, az étkezéseteknek is van kultúrája.  Van?

A kérdésfelvetés jogos, hiszen a tapasztalat azt mutatja, a legtöbb ember étkezése mindennek nevezhető, csak kulturáltnak nem. Volt bő másfél évem, hogy tanulmányozzam az étkezési szokásokat és módokat, hiszen amíg én nem ettem, mások előtérbe kerültek számomra ebből a szempontból is. Így aztán szert tettem egy olyan tapasztalatra, amelyből tanulhatunk. Mindannyian.

Észrevettem, hogy a legtöbben – s tényleg tisztelet a kivételnek, azon keveseknek, akik vannak -, időt, energiát és tiszteletet sem adva a testüknek, szó szerint lapátolják az ételt. Rágás nélkül, sokszor nyögve nyelősen jut át egy-egy falat az ember torkán, s aztán azon is csodálkozik, hogy emésztési problémái vannak. Jó, hogy nem egyben küldi a szelet húst a gyomornak, feladatnak.

Másik kedvencem, amikor úgy veszi valaki a következő adagot a szájába, hogy az előző is ott van még. Gyakran hallom a panaszt, hogy nincs idő fogyókúrázásra, de hogyan lenne, ha az étkezésre sincs? Hová ez a kapkodás? És miért?

Rohanó világban élünk. Tény. És a munka világában, ahol -mint a neve is sugallja-, a munkáé  a főszerep, s nem a táplálkozásé. De tudnunk kell, hol a határ, mérlegelnünk kell, mi az ami fontos, a testünk, vagy legvégső esetben az anyagiak.

Lehet, hogy fordítva gondolkodom, mint a nagy átlag, de nézzétek ezt el nekem, kérlek, hiszen sokáig fejjel lefelé lógatva próbáltam túlélni egyik napot, a másik után. Mégis hiszem, hogy van igazság abban, amit hirdetek.

A következő sorokat olvasva, lehet néhányan felhördültök, de el kell mondanom még valamit. Én szeretem a testem, mindannak ellenére, hogy láttunk már szebb napokat, a vágásaimmal, a hegeimmel, a sérüléseimmel és a soványságommal együtt is, szeretem, mert lehetőséget ad a lelkemnek és a szellememnek arra, hogy éljek. Mindennap hálát adok az új nyelőcsövemnek, a maroknyi gyomromnak és a többi  testrészemnek, amiért működött, amiért itt vagyunk. Hogyan tehetném hát meg, hogy az alapvető tiszteletet nem adom meg neki, s nem kulturáltan étkezem?

A torkom, amelyért imádkoztam, hogy megmaradjon, nem szemétledobó, nem is használom akként. Nem nagy energiabefektetés, ha alaposan megrágom az ételt, amit a számba veszek, ha tisztességes körülmények között táplálkozom, ülve, nyugodtan és főleg élvezettel.

Tovább tart egy-egy étkezés? Tény. De elárulok még egy tényt. Négy ember két héttel ezelőtt megfogadva a tanácsaimat, változtatott az étkezési szokásain, közülük hárman leadtak két-két kilót már az első héten, mégsem ez volt a számukra legszembetűnőbb változás,  hanem az, hogy örömet éreztek. Az étkezés örömét! És persze hozzáteszem, az étkezés kultúrájának varázsát…

Legolvasottabb cikkek

1 hozzászólás

  1. Bogi …… annyi mindenben előttünk jársz , ….. és annyira sok az igazságod a táplálkozási kultúránk felé rátekintve……….
    Nagyon sajnálom, hogy valóban túlhajszolt életmódok között vágtázva ezt a fontos területét az életünknek lehanyagoljuk nap, mint nap………
    Miközben tudjuk, hogy a mindennapi táplálékunk megrövidítheti jócskán az életünket, avagy megtarthatjuk hosszabb, jobb minőségű figyelmek között, ha tiszteletben is tartjuk a saját testünket. ……….
    Azt hiszem mindezt a legjobban azon emberek értékelik, akik nehezítettebb pályán haladhatnak másokhoz képest ………

Mondd el a véleményed!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>